"Elveszett" boldog gyermekkor nyomában

2017-ben lehetőségem nyílt arra, hogy több hónapot Brazíliában töltsek. 

Sok érdekes kulturális eltérést fedeztem fel. 

Megfigyeltem, hogy ott élnek hagyományos családi értékek, ahol a nő szerepe a család összetartása és a család szelleme, míg az apának a fegyelem biztosítása a feladata. Nem igazán láttam babakocsikkal közlekedő családokat a gyerekeket főleg a szülők karban, kézben szállítják. A csecsemők ott, abban a pillanatban kapják meg az anyatejet, amikor szükségük van rá. Az anyukák egy kisebb kendőt terítenek magukra, miközben a babájukat szoptatják. Ezt mindenféle közegben, például tömegközlekedési eszközön, az utcán vagy a bevásárlóközpontban végzik, nyilvánosan, nem pedig elzárt helyiségekben. 

Nem tapasztaltam, hogy a gyerekek körül forogna a világ, miközben sokkal bensőbb szeretet kimutatást láttam a kisdedek felé, mint érintés, biztonságérzés. 

Salvadorban láttam, ahogy egy apuka öt gyermekére figyel, tanítja a középső kislányát úszni, míg a többi testvér is játszik a vízben. Csodálatos volt látni, ahogy mindkét kezével képes volt irányítani mindenik gyermeket, akik az apjukra istenként tekintettek. Láttam, hogy az apa szava szent.

 Mindeközben minden településen a legmodernebb játszóterek találhatók, azonban az apróságok és tinédzserek inkább a parkokban játszanak, futkároznak és bandáznak. Saját készítésű sárkányokat eregetnek. Nem zavarja őket, ha a röplabdapályán vagy a strandon nincs háló, ők kreatívan megoldják, akár két felfordított kerékpárral is. Az utcán mobiltelefont, táblagépet és más "modern" eszközöket nem használnak, ahogy a felnőttek sem, mert mindenki tisztában van vele, hogy a tolvajok ezt a lehetőséget keresik. 

Lehet hogy a "veszélyes, és hátrányos helyzetű emberek" miatt Brazíliában, még él az elveszett boldog gyermekkor?